Kocsis Csaba ifjúsági regényének főhőse és narrátora, „druszája” annak rendje-módja szerint bemutatkozik a könyv első oldalán. "Kerekes Csaba a becsületes nevem. Gyökértelen lokálpatrióta vagyok, a negyedik gyerek a családban. (...) A Csaba név azt jelenti: kóborló, pásztor. Ezt régóta tudom. Ezzel magyarázom a bennem rejlő nyughatatlanságot" - ez utóbbival egyben megadva az alaphangot további kalandjaihoz, fordulatos élettörténetéhez, amelyhez a hátteret az érzékletesen, nagy ismerettel és szeretettel ábrázolt magyar táj, leginkább Bihar és Hortobágy kisvilága, sajátos faunája-flórája adja. Nyitányként megismerhetjük Csaba gyermekkorának helyszínét, Debrecent és a Kerekes család két oszlopát: a szüleit és ezek felmenőinek históriáját. A folytatásban mintegy novellafüzérszerűen haladva bontja ki az anekdotázó mesélő kedvvel indázó-hullámzó történetet, amely valódi visszaemlékezések hangulatát idézi meg. A Barna lovak márpedig nincsenek című részből kiderül, hogy vette kezdetét újságírói pályafutása; A fészekrakó fiatalok és a nyári lúd-ban saját családjáról - lányairól és Ágiról, a feleségéről - mesél; A családi ezüst és a borzasgödény című fejezetben Bogli, nagyobbik lánya Bihar históriájával ismerkedik meg Sólyom Tamás pásztor segítségével - és így tovább (A walesi hercegnőtől a sólymokig; Egy bihari solymász kincsei; Az őszapók és a bihariak összetartanak stb.). Az Epilógusban a szerző áttekinti a legfontosabb karakterek további sorsát.
