A zenekar előtt álló karmester mindenfajta vezető szimbolikus megtestesítője - de mi az, amit egy igazi maestro tesz annak érdekében, hogy a muzsikusok együttműködése megfelelő legyen, és sikeres legyen a koncert? Aki azt hiszi, hogy ehhez elég lejátszani a kottában leírt hangokat, az komoly meglepetésekre számíthat. A világhírű karmester, Itay Talgam meggyőzően és jól érthetően mutatja be, milyen hátulütői lehetnek, ha a vezető ráerőlteti nézeteit a beosztottjaira. A nagy karmesterek - bár előre tudják, hogyan szeretnének egy művet megszólaltatni - teret engednek a zenészeik kreativitásának és szenvedélyeinek. Tiszteletben tartják a karmesteri pálca és a hangszerek közötti hézagot, és jobban összpontosítanak arra, amit hallanak, mint arra, amit mondanak. Vállalják saját tudatlanságukat, hiszen biztosak benne, hogy másoknak jobb ötleteik is támadhatnak, mint ami a karmester fejében megszületik. A Karmester, főnök, dada olyan tudással vértezi fel az Olvasót, hogy utána a saját csapata is sokkal szebben fog együtt muzsikálni. Talgam anekdotái, eredeti meglátásai megváltoztatják az odafigyelésről, alázatról, az előre nem is látható nagyszerű teljesítményekről alkotott fogalmainkat.
