Emlősök - Európában és a nagyvilágon

Aki érdeklődik az emlősök iránt, hazai és távoli tájakon tett utazásai során bizonyára igyekszik minél több fajt látni és megfigyelni. Az esőerdőkben, a dzsungelben vagy a magas északon élő állatok megfigyeléséhez könyvünk is segítséget nyújthat. Egy afrikai szafari vagy egy kirándulás valamelyik indiai rezervátumba óriási élményt jelent, különösen akkor, ha sikerül néhányat a látott állatok közül a könyvben talált ábrák segítségével meghatározni. A hazánkban élő emlősök között vannak védettek és fokozottan védettek, de olyanok is, amelyeket kártevőként tartanak számon. Egyesek vadászhatók, ezt a vadászati törvények szabályozzák. Állományaik néha változnak. Túlszaporodott a gímszarvas és a vaddisznó, de szinte a kipusztulás szélére sodródott a földikutya. Gyakoribbá vált a nyuszt, megjelent a korábban eltűnt farkas és hiúz, a déli országrészben egy idő óta jelentős állománya van az újból felbukkant aranysakálnak (Toldi Miklós nádi farkasa), és akadnak egyelőre csupán alkalmilag előkerülő fajok, mint a nyestkutya és a mosómedve. Egyes kisrágcsálók állománya időnként rendkívüli módon felszaporodik, az ilyen gradációs években a mezei pocok jelentős kártételéről beszélhetünk. Emlőseink egy része téli álmot alszik, velük, hasonlóan a vonuló madarakhoz, csak tavasztól őszig találkozhatunk. A többiek jelenlétének megállapításához nyújtanak segítséget a néha nagyon jellemző táplálékmaradványok, ürülékek, havas téli időben a hátrahagyott lábnyomok.