Ménes Attila legújabb regénye a brit utazási és kalandregények játékos örököseként lép olvasói elé, miközben a mai magyar valóságról is sokat elárul. A regény egy disztópikus világba kalauzolja el az olvasókat, ahol a globális rend összeomlott, a nyugati államok próbálják fenntartani az életszínvonalat, de a kevésbé fejlett régiók, köztük a Balkán és Magyarország, teljesen elszakadtak, lakói a világtól elszeparálva élik nyomorúságos kis életüket. Az ír úriember, aki egy hajótörést követően vetődik el Magyarországra, először megdöbben azon, amit lát. A korábban – a többi emberhez – hasonló morfológiai adottságokkal bíró magyarok ugyanis visszafejlődtek, és korábbi kinézetük feladva madár- és majomszerű torz kis lényekké váltak, akikből viszont az emberi értelem szikrája nem tűnt még el teljesen. A főszereplő, aki mint egy jelenkori Lord Byron rácsodálkozik erre a távoli és egzotikus országra, hamar elfogadott lakossá válik, és mivel otthon a csőddel kellene szembenéznie, nincs is igazán hova hazatérnie, beáll egy falusi vegyesboltba eladónak.
