A Vasárnapi Ujság 1879. május 11-én a következőképpen jellemezte Kincsem, a csodakanca európai győzelmeit: „Kincsem se érte be vele, hogy leverte Bismarck világverő nemzetét, majd, mint egy női kiadású hódító, átcsapott a csatorna-tengeren s a földkerekség leghíresebb gyepén versenyre szállt a gyep leghíresebb hőseivel s játszva vitte el előlük a babért, és hogy Albion kétségbe ne essék szégyenletében a vereség miatt – benézett a longchampra s megalázva a gloire nemzetét, oda adta társul a németnek és angolnak, hadd vigasztalódjanak közös balsorsukon”. Az idézett részt az Erdélyi Szalon Kiadó legfrissebb kiadványa hátoldalán olvashatjuk, mely kiadvány Kincsemmel és a magyar lótenyésztés 19. századi állapotával vet számot. A korabeli színes képekkel és fekete-fehér metszetekkel gazdagon illusztrált kötetből a magyar galoppsport fejlődését is megismerhetjük, amely a 19. század második évtizedében indult el azon az úton, mely végül Kincsem kitenyésztéséhez vezetett el.
